A Halliwell-család története valójában évszázadokkal ezelõtt kezdõdik, egy új gyarmat keleti partján, mely gyarmat késõbb Amerikai Egyesült Államok néven híresül el. Itt egy fiatal nõ, Charlotte Warren hordoz különleges jóslatot, olyat, mely örökre megváltoztatja a mágia és három, a jövõben élõ nõ életét. Az 1670-edik év második felében kitudódott, a várandós Charlotte születendõ gyermekét a legvarázslatosabb gyermeknek jövendölik, kinek puszta léte életben tarthatja a mágia jó oldalát. Mikor sötét erõk érkeztek, hogy a gyermeket elrabolják, egy boszorkánykoven és három, magát bûbájos boszorkáknak nevezõ fiatal hölgy mentette meg Charlotte-nak és lányának, Melindának életét, ki végül Mindenszentek varázslatos éjjelén született meg.

Késõbbi életében Melinda igen szerencsétlenül Salem városába költözött, bár õ maga még csak nem is sejtette, milyen rossz lépés volt ez részérõl. 1693-ban bõrkötésû könyvet kezdett vezetni a célból, hogy abba írja varázsigéit, minden tudását és mágikus receptjeit. A könyv fedelét a "triquetra" jelével ékesítette, mely a hármas egységet és erõt szimbolizálja. Évekkel késõbb Melindát tõrbe csalta szerelme, Matthew Tate, ki warlock volt és csak Melinda erõire fájt a foga. Elárulta Melinda valódi kilétét, mire a falusiak börtönbe vetették, majd eldöntötték, megöletik. Melinda lányának, Prudence-nek nevelését barátságos és együttérzõ szomszédaira bízta, maga Melinda pedig szembenézett sorsával. A máglyán arról a három nõrõl, a Bûbájos Boszorkákról beszélt, akirõl anyja mesélt neki: három nõvér, kik a világ legerõsebb boszorkányaivá válnak majd.

Prudence felnõtt és életének másik oldalát titokban tartotta ugyanúgy, mint anyja szerzeményét, az Árnyak Könyvét. A jó mágia öröksége anyáról lányára szállt a nemzedékeken át a Warren családban. A huszadik század elejére, pontosabban 1906-ra a nyugati parti San Francisco lett a család otthona, azon belül is egy viktoriánus birtok, mely - elmondásuk szerint - védelmezte a ház alatt található spirituális és boszorkányi energiaközpontot, a nexust. A huszas évek közepére szerteágazott a családfa és már három unokatestvér - mind boszorkány - élt a családi otthonban. A felelõtlen játék és szórakozás hevében élték életüket, a szesztilalom idején az egyre népszerûsödõ természetfölötti pikantériájával megáldott kiskocsmát mûködtettek a házban, a gazdag politikusok és elõkelõségek részére. Mikor egyikük szerelmes lett egy Anton nevû gonosz és halhatatlan varázslóba, családtagjai nem láttak más kiutat, minthogy megátkozzák õt is és minden eljövendõ életét azért, hogy megakadályozzák a párt abban, hogy a jövõben bármikor újra összejöhessenek. Évekkel az esemény után az unokatestvérek legfiatalabbika leánygyermeknek adott életet, kinek ugyanúgy P-vel kezdõdõ nevet adott, mint unokatestvérei, hogy fenntartsa a hagyományt. A gyermek, Penelope Johnson, több dologban is hasonlított hozzátartozóira, nem csak a P betûben - ugyanúgy boszorkány volt.

Penelope (röviden Penny) koraérett nõ volt, aki folyamatosan fejlesztette erõit. Egyetemre járt, mely akkoriban kiemelkedõ dolognak számított, az egyetemen pedig életre szóló barátságokat kötött. 1950-ben, huszas éveinek elején már született egy kislánya egy Jack Halliwell nevû férfitõl. Talán ráébredve társadalmi körük elvárásaira, a két szerelmes egybekelt, de nem tudható, a gyermek születése elõtt vagy után történt-e ez meg. A történelmet és a varázslatot fenntartandó, Penny Patriciának nevezte lányát. 1964-ben, mikor a kis Patty még csak 14 éves volt, Penny pedig a 30-as éveiben járt, Jack meghalt - Pennynek azonban a férfi csak az elsõ volt a sorban. Szerette ugyan Jacket, de, ahogy õ mondta, a boszorkányság önmagában "nem tart melegen egy hideg téli éjszakán". Pennynek négy férje volt élete során, míg Patty maga is szerelmes volt, és gyermekekrõl álmodozott.

Patty egy Victor Bennett nevû sármos férfival osztotta meg életét - 1971-ben gyermekáldásban részesültek. Mint azelõtt, Patty is P-vel kezdte lánya nevét: Prudence lett. Talán a sok férj (és erõteljes feminizmusa) miatt jutott Penny arra a következtetésre, hogy megtiltsa lányának és jövendõ unokáinak hogy felvegyék Victor családnevét, így Prudence is Halliwell lett. És mint minden elõtte lévõ Halliwell, Prue is boszorkány volt. Ugyanazokat az erõket volt képes használni, mint nagyanyja, vagyis a telekinézist - a tárgyak elmével történõ mozgatását. Alig telt el két év, és Victornak és Pattynek újabb gyermeke érkezett a világra, Piper, ki hasonlóan boszorkánynak született. Piper ereje a dolgok idõbeli megállítása, vagyis megfagyasztása volt, pont úgy, mint anyjának.

Ezalatt Victort természetesen beavatták feleségének és gyermekeinek különleges képességeibe, és bár a dologért nem rajongott túlságosan, családjáért annál inkább. Akár szeretetben éltek, akár nem, voltak köztük nézeteltérések, ezek között pedig a legnagyobb az volt, hogy Patty és Penny (akit egyszerûen a Nagyi becenévvel illettek) a lányokat boszorkányként kívánta felnevelni, míg Victor szerette volna, ha megismerhetik a gyermekkor ártatlanságát. Talán folytonos veszekedésük, talán Patty életében egy másik férfi, Sam volt az oka, hogy Victor féltékeny lett és 1975-ben elhagyta Pattyt. Sam Patty fényõrzõje volt, a rá való vigyázásra kiküldött õrangyal, aki egyre inkább beleszólt mindennapi életébe, mivel muszáj volt besegítenie a különbözõ démonok legyõzésébe és az ártatlanok védelmezésébe.

Patty, bár azt hitte, meddõvé vált, március végén rá kellett jönnie, hogy egy harmadik gyermeket hord a méhében. Furcsa varázslatok és a jövõbõl érkezett látogatók alátámasztották, hogy valóban harmadik lányával terhes, kit novemberi születésekor Phoebe-nek fog elnevezni. Hogy egy, a lányok erejét megszerezni kívánó warlock fenyegetését elkerülje, Nagyi megkötötte erejüket, de ezzel nem változtatta meg kilétüket. Õk voltak ugyanis az idejük elõtti örökség beteljesítõi... a Bûbájos Boszorkák.

Valószínûleg harmadik lányának születése miatt tért vissza Victor és békült ki Pattyvel, lányaikat pedig együtt kezdték nevelni. A sors azonban nem engedte, hogy életüket boldogan élhessék. Apaként Victor kedves és jó volt - halandóként azonban nem tudta megvédeni gyermekeit az újra és újra támadó démonoktól. Erõ nélkül, és magát csak köteléknek érezve, folytonosan csak a gyerekek jövõjérõl és örökségérõl veszekedett Nagyival és Pattyvel. 1976 végén újra elment, de, hogy azért-e, mert Sam egyre erõsebben volt jelen Patty életében, nem egyértelmû. Patty, miután elvált Victortól, igazán szerelmes lett Sam-be, olyannyira, hogy még gyermekét is szíve alatt hordta. Mivel a fényõrzõk és a boszorkányok közti szerelem szigorúan tiltott volt, varázslattal titkolták el Patty terhességét, így arról csak õk és Nagyi tudtak. Miután a negyedik gyermek 1977 augusztusában megszületett, egy helyi templom apácájának adták, hogy az biztosítsa nyugodt gyerekkorát. Egyetlen kérésük az volt, hogy neve P-vel kezdõdjön, és így is lett: Paige. Azonban a sors most sem volt kegyes a Halliwell-családdal, mert Patty életét vesztette egy démonnal való csata közben, 1978 februárjában - ezzel egyedül hagyta lányait, nagymamájukra bízva õket.

Victor újra visszatért ex-felesége halálakor, de Nagyi túlságosan elkötelezett volt saját módszerei mellett. Útjaik újra elváltak a lányok helyes neveltetésével kapcsolatos összetûzéseik miatt - Victor bánatára. Penny ismételten évekig kellett viselje a szülõi feladatok terheit: gyerekbetegségek, késõn beadott házi feladatok, ellógott órák és elsõ szerelmek, apró lelki koccanások és összetört szívek. Prue bátor és vonzó, az iskolai pomponlányok vezetõje és férfifejek nagy csavarója. Piper félénk és zárkózott, az osztály egyik leghátsó padjában, bátortalan ambícióinak követéséhez, Phoebe pedig már fiatalkorában is fiúbolond, mások fiújainak elrablója és összességében egy igen huncut lány.

Miután felnõttek és saját életüket kezdték élni, a lányok a kilencvenes évek közepén rossz híreket kaptak. Bár nagyi kemény matriárkája volt a családnak, gyenge szívet és súlyos betegséget állapítottak meg nála. Korházba ment, a vizitek és kezelések árát pedig Piper bankármunkájának keresetébõl fizette. Prue-t, aki a városi múzeum természetrajz-tárlatánál dolgozott, közben eljegyezte fõnöke. Phoebe még mindig vadóc volt, nem tudott egy hullámhosszra kerülni nõvéreivel, és férfi-rabló módszerei bajba sodorták, amikor Prue võlegénye azt állította, hogy Phoebe ráhajtott. Látva, hogy unokái még kommunikálni sem tudtak egymással, Nagyi féltette bûbájos boszorkányokként letöltendõ jövõjüket, és azon elmélkedett, helyes volt-e elvenni a lányok erejét, megfosztva õket az igazságtól. Mielõtt dönthetett volna, 1998 márciusában végzetes szívrohamot kapott, és ezzel a lányok újra magukra maradtak a nagyvilágban. Phoebe nem volt biztos jövõjében, de biztos volt abban, hogy az nem San Franciscoban várja, ezért New Yorkba távozott. Prue és Piper együtt küzdöttek, hogy átvészelhessék a nehéz idõket, kiköltöztek North Beach-i lakásukból és hazaköltöztek a régi családi birtokra, melyet a három lány együtt örökölt. Hónapokig próbálták fenntartani magukat, a sors pedig úgy döntött, hogy a késõ nyári hónapokban mindez meg fog változni.

Phoebe visszatért San Franciscoba és a családi házba, felszakítva régi sebeket, melyeket talán jobb lett volna elfelejteni. Az este furcsa eseményei újra összekovácsolták a lányokat, mivel rájöttek, hogy bár neveltetésük teljesen normálisnak látszott, valójában õk hárman többek lettek, mint nõk; boszorkányok õk, mágikus erõvel rendelkeznek és feladatuk az ártatlanok védelmezése és a gonosz erõivel való harc. Világuk feje tetejére állt, minden megváltozott. Együtt néztek szembe mindennel, amit a sors hozott, legyen az természetes vagy természetfeletti. Prue gimnáziumi barátja, Andy is újra feltûnt életükben, akkor már mint a san francisco-i rendõrség felügyelõje. Piper kezdett beleszeretni egy ezermesterbe, Leoba, aki azzal a céllal érkezett, hogy segítsen felújítani a házat, Pipernek pedig felújította szerelem iránti hitét. Phoebe saját útját kereste, de sosem felejtette el, hogy a boszorkánysággal járó felelõsség még akkor is saját ösvényt jelent, ha jövõjének többi része igen bizonytalan...